2017. április 24., hétfő

foszló

nem is tudom
vártalak?
vagy nem
csak valami nagy üresség
mi maradt
próbálkoztam?
nem, ez nem az volt
belső késztetés
a múlt becézése
de mint minden
ez is elszaladt
és mi maradt
nem melenget
ridegen
hidegen
nyelvet ölt a távol
szétfoszlik alakod
de hiányod változatlan


Siersthal, 2017. április 24.

2017. április 22., szombat

ünnep

       Markovics Anitának
 

belőled úgy szaladnak a szavak
mint a vidáman trappoló téli fogat
lovai patái alatt a hófedte út
szavak fogságában
szavak varázsában
telik életed
lázadó lényed
csupa lángolás
megrészegülve olvaslak
és csak hápogok
mint valami pelyhes kiskacsa
mert teret nyer bennem
az elképesztő képzeted
hát bennem is lángolva lüktetnek
azok a szavak
leírt hihetetlen gondolataid
váratlan szófordulataid
most itt ülök és mondanám
de megbabonáztál verseiddel
és az áhítat némává tesz...


Siersthal, 2017. április 22.

2017. április 20., csütörtök

vén trotty

keljünk fel
öltözködjünk fel
álmosak a fázós gondolatok
hideg van
kihűlt a kőház
nem pattog vidáman a tűz
kiszárad az élet
elfolyik a kedv
megszakad a lendület
évek garmada
ma már a sutban
messzi a tavasz
messzi a nyár
elszökött az ifjúság
s minden szép ígérete
te sem vagy már
bár még létezel
kórság nyavalya
csúz isiász
és ki tudja
mi gyötör még
nem csilingel
a napra kész
vidám kedv
öregnek lenni
állapot
szépségét nem látom át
se be
van pénzed
tőrödnek veled
nincs pénzed
halj
vén trotty
már csak nyűgök a napok
minek az ébredés
hideg szoba
hideg kéz
hideg szív
a vér még lassan kering
ócska szivattyú
nehéz teher
mindent a szemétbe
ez kérem fogyasztói társadalom
mehetsz a kukába...


Siersthal, 2017. április 21.

2017. április 19., szerda

Ápriliska

tavasz, tavasz
te bolondos
hogy szeretlek!
szeszélyes
édes Április
hógörgető
vidám fruska
szirompergető
virágeső
mézérlelő
csoda
tavasz, tavasz
csupa igézet
játékos
pajkos
lenge lány
vadvizek futtatója
boldogan adakozik
minden hónapból egy picit
szépséges mese
vöröshajú
szeplős kedves
Ápriliskája
Esztendő apó legkedvesebbje

2017. április 17., hétfő

mélabú

mélabú
ünnep magánya
eső esik áztatón-biztatón
csend
nyugalom honol
ki teheti otthon melegében búvik
s ki nem a híd alatt
ha el nem zavarják
nézem az ünnepi-
és nem ünnepi fotókat
roskadozó asztalok
visszáság
gyomor már nem is korog
ócska lőrébe fojtott nyomor
engem mindig valami fájdalom ölel
örömömben bú honol
fáj az éhség
fáj a szegénység
és leginkább a közöny
és az a furcsa valami
mi szerint rendjén van ez így
és egyesek büszkén adakoznak
elakadtam
írnám mit érzek
de béna lettem
vagyok marha a vágóhídon
borzalom
rettegő félelem
agyontaposás
sír bennem az örök igazságtalanság


Siersthal, 2017. április 17.