"...az álomlét nem szorul megfejtésre,
mert ez a természetes világ,
amelyhez képest az ébrenlétet kell
a neurózis ezernyi bajától felszabadítani..."
Hanák Péter
sorsok, vonalak
utak, kanyargók
hitek, tévhitek
emberek, halandók
végtelen sóvárgás
valami furcsa
sosem látott
sosem érzett
álomlét* után...
utazva a barikádon
rakva könyvekből
kinek is kell ma
már, mi archaikus
oly buta, érthetetlen
gajdoljuk a mát!
szavak helyett horkantások
és anyánk dicsérete
szebbnél szebb jelzőkkel
mily sikkes, mint kicsiny
kacsók valaha ekrüszínű
horgolt csipkekesztyűkben
s közben már égnek
a könyvek - forradalom
a máért, elvetve mindent
mi egykor oly szép volt
menedzsereké a világ
hamis fogak vakító fehérje
fogpasztareklám mosollyal
s mint valaha a jampec dalban
fehér ing és nyakkendő
luxus autó sofőrrel. miközben
a híd alatt üres gyomorral
bárgyú vigyorral az arcán
teli tányért álmodik a nyomor
s képzeli mi sosem volt s tán
sosem lesz: a jognak asztalánál
helye is lesz igazuknak...
„Mi játékot az életből csináltunk,
melyet élünk, igazságunk is oly mód
ugrál művünkkel együtt összevissza,
mint bűvész üres pohara...”
Hofmannsthal-prológ(Kosztolányi Dezső)
"Mi csak a héj vagyunk és a levél,
A nyers halál, melyet mind önmagunkban hordunk,
Õ a gyümölcs, amely körül forog, mi él."
Rilke (Nyersfordítás - Hanák Péter)
2005. november 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése