2015. július 25., szombat

énKedvesem

percekbe szőtt ragyogás
percekbe szőtt ragyogás
idebenn ez motoszkál
vajon miért
mára már
cimbalomütőkké lettek a gondolatok
önmaguk hangszerei
ütemesen verik egymást
vagy éppen irdatlan kalapálnak
magam teljesen tamássá lettem
de hangom elapadt
akárcsak odafenn a forrás vize
nem táplálják
vidáman bóklászó kis erek
s önmaga valahogy elfáradt
kereslek
kereslek
percekben
időkben
terekben
miközben
egy zöld levélke alól kandikálsz
kandikálsz
ejh be fura szó
tán rögtön az édes
kandiscukorka íze omlik el
kiszáradt nyelvemen...
kereslek
s Te rejtekezel
önmagadba temetkezel
közben nevető arcot mutatsz
Bohóc
bohóc vagy
nem, nem szánalmas
fájdalmas
indák, kacsok
mind tekeregnek
látom
mindig képeket látok
milyen szép a tekergő inda
milyen szépek a még alig növekvő szőlőszemek
házfalára ragadt nyomok
oh mennyire szeretlek múló idő
hisz benned temetkeznek
az énem elveszettnek vélt darabjai
miket Te színeztél
énKedvesem
akár valami édes tündér
reppentek gondolataid felém
szivárvány
szivárvány
lám lepkeszárnyak libbennek szemünkre
én édes messze szállt
énKedvesem