álmomban
Vérvörösen hasad a pünkösdi rózsa szirma
sárga bibék zümmögő lényeket hívogattak
ébren
vadcseresznyék fehér foltja
színezi a félig alvó erdőt
áttetsző gyantás könnyeket sírnak a kivágott fenyők
bennem fájdalmak sokasodnak
miközben szomjasan kortyolom a megannyi szépet
erdő alja fehér szőnyeg
kúsznak a lágyan rezgő szellőrózsák
madársóskák kék ibolyákkal házasodnak
szívemnek legkedvesebb zsenge vörösfenyők
alig zöldjei hírdetik a jövő reményét
oh, erdő, te csodaszép
fenséges magányod ember pusztítja
felelőtlen butasággal
búvó patakok futnak a mélyben
vadcsapások árulkadnak
szépséges erdők értetek kiáltok
Siersthal, 2017. április 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése