mélabú
ünnep magánya
eső esik áztatón-biztatón
csend
nyugalom honol
ki teheti otthon melegében búvik
s ki nem a híd alatt
ha el nem zavarják
nézem az ünnepi-
és nem ünnepi fotókat
roskadozó asztalok
visszáság
gyomor már nem is korog
ócska lőrébe fojtott nyomor
engem mindig valami fájdalom ölel
örömömben bú honol
fáj az éhség
fáj a szegénység
és leginkább a közöny
és az a furcsa valami
mi szerint rendjén van ez így
és egyesek büszkén adakoznak
elakadtam
írnám mit érzek
de béna lettem
vagyok marha a vágóhídon
borzalom
rettegő félelem
agyontaposás
sír bennem az örök igazságtalanság
Siersthal, 2017. április 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése