2017. június 17., szombat

szökés

éppen most
egyengetem
még lázadni vágyó gondolataimat
hova is törnének
hova is szöknének
maradjanak csak
megváltani a világot
ifjan és bohón hittük
mára elszelelt
csak a csúz maradt
meg az isász
vagy mifene ász...
de nagy
ja, az az ágyú
áh, áh
úgy sem értesz
úgy sem érted
de nem szabad a gazda
ahogy én sem
ne nevess
te sem
lehet persze
hogy azt képzeled
meg papolsz
a fenenagy szabadságról
lyukas zászló...
ötvenhat
és azóta mennnyi mennyi év
mindhiába
mind mind
állíthatunk bármit
hitegethetünk bárkit
de ott benn
bizony hogy tudjuk
mert ha nem
nagy baj van


Siersthal, 2017. június 17.

kék

kék kék
minden kék
ajtó ablak
tenger zúg
kék kék
minden kék
Bretange te szép
vad haragú szél söpör
vizet korbácsol
hullámok vágtatnak
hullámok csapódnak
kék kék
itt az ég
remény szép zöld tenger
bele bukik a vöröslő Nap
zöld és sárga
itt a kék
kék kék


Siersthal, 2017. június 17.

parcellák

parcellák
szó
többes
mit takar
fáj
fájdalom
más is
elszalad a gondolat
akár a gyáva ember
de a parcella
marad
marad
gondolatban
hisz az idő
átszab
elszab
szétvág
mindent
mi volt
és mi lehetne
parcellák
parcellák
Szulikó rég meghalt
sötétség
hit remény szeretet
szívekbe költözött
a jégverem
végtelen hómezők

szeretlek


Siersthal, 2017. június 17.

2017. június 1., csütörtök

lélek

homlokodra lázrószát csókolt a vágy
eleven magányod pokol tüzeként emészt
göbös ujjaid szorosan kulcsolod
fájdalmad elfelhősíti szemed
ülsz
vársz
ott van küszöb
itt nincs
ülsz
vársz
hajad megőszült tüske
szemedben szent láng az őrület
mit te már nem érzel
bennem ficánkol
fáj
nekem
nagyon
másként
pokoli kín ez a gyötrő el nem múló
lelkiismereti fájdalom
feloldozás nincs
senki e világon nem adhatja meg
fáj
ki nem mondom sosem
így odabent éget
pokol tüze
a mardosó lelkiismeret


Siersthal, 2017, június 01.