2018. február 23., péntek

lázfolyam

...és ha Hozzád érkezem
nem lázong többé a szívem

*

forró homlokom
verejtékgyöngyöket sír
Te ott állsz ágyam felett
hűs kezed simítja
gyötrő rémeimet
lehunyt szemem alatt
rónák vágtatnak
örök hómezőkön
sírok a süvöltő széllel
te ott vagy
csontsovány ember
falod az elfagyott káposztát
még volt egy kevés
aztán hazatértél
sok-sok év múlva
s ő nem ismert meg
te azóta nem eszel káposztát
ő azóta még árvább
de én megszülettem
rácsos ágyamat
hatalmas horgolt terítő borítja
Édes óv ...
ő horgolta a HÉV-en
munkába jövet-menet
dupla ágyat takarta
s még mennyi mindent
én bizony imádkoztam
minden este
és vártam hű szeretettel
térjenek haza
ők
kik voltak alkotóim
tarsolyukban friss meleg
nem más mint a
szeretet
hiányzik
így is
úgy is
és árva lettem
fordulok a múltba
emlékek szivárognak
megülnek
kicsiny gödrökben
a képzeletben
érdekes
halovány ér
lázasan iparkodik
a nagy folyamba
a közösbe együtt utaznak


Siersthal, 2018. február
23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése